2015. március 30., hétfő

A történelem ismétli önmagát...

Pár hónapom van hogy elköszönjek mindenkitől, helyre hozzak mindent vagy netán elrontsak. Pár hónapom van itt az iskolámban... Olyan fura hogy elköltözünk. Még szerencse hogy jó messzire innen...
Niki és Regi kezd beletörődni. Valaki még csak ma tudta meg. Niki is folyton csak sajnálkozik, és Regi is. Ilyenkor nekem kell észhez térítenem őket. Mindig azt mondom, hogy élvezzük ki ezt a pár hónapot...
Nemrég egy fiú felkeltette az érdeklődésem. A lányoknak mindig azt mondtam hogy nem vagyok szerelmes belé. (Persze hogy igen.) Tudtam hogy jól teszem ha kussolok és nem szólok semmit. Mindenkinek jobb így. Az egész úgy kezdődött hogy említettem nekik, hogy az 5.-es Levi hasonlít két videósra. Először nem értettek egyet. Utána ők is látták... És most mind a hárman rajongunk érte. Vettem a bátorságot, és bejelöltem Facebook-on. Én tényleg szeretem, a lányok csak azért mert én is. Már írogattam is vele egy kicsit, és nagyon aranyos. Kicsit félénk, de mindent megteszek hogy jól kijöjjünk.
 Tegnap egy szörnyű hibát követtem el... Nem bírtam tartani a számat, és elmondtam Nikinek hogy szerelmes vagyok belé... És erre a válasza: "Ez durva!" Igen. Az. Ma pedig azt mondta hogy neki is tetszik. És Reginának is tetszik. Hát persze. Ha nekem is, nekik is. Volt hogy Levire köszönt, mikor én erősen tiltakoztam hogy ne tegye. Miután én is bejelöltem, ők is bejelölték... És ezzel dicsekednek. Hánynom kell az ilyen emberektől. Most már tudom, hogy sokkal jobb lett volna ha kussolok, és nem mondok semmit.
Tanulság: Senkiben ne bízz meg!
Vége